A BOR FILOZÓFIÁJA
(hangoskönyv)
Rudolf Péter felolvasásában
Új! Az eredeti, teljes szövegváltozat
A bor filozófiája (1945) Hamvas Béla egyik legismertebb és legkedveltebb írása.
Hamvas maga imakönyvnek nevezi: a megszentelt érzékek imakönyvének, a világos kedély és felszabadult életszeretet könyvének, amelyben a bor által, a valóság közvetlen megtapasztalásának szabadsága, öröme és távlata visszhangzik.
Hamvas Béla egy kis esszéjében már 1943-ban foglalkozott a bor „filozófiájával és lélektanával.” Tágabb értelemben azonban csak 1945-ben írta meg az életörömhöz szóló „ódáját”, A bor filozófiája című remekét, amelynek eredeti, teljes, eddig még nem publikált szövegváltozatából készült a Rudolf Péter, Kossuth-díjas színművész tolmácsolásában elhangzó hangoskönyvünk.
Megjelenés 2017, december eleje
Medio Kiadó
Gyártó: Aster Film
Hangosköny és könyvbemutatók:
December 5. / 17:30–19h
Alexandra Pódium
December 15. / 17:00–18h
Írók boltja
„Ha száraz a torkod és híg hűvös italt kívánsz,
ne vesd meg Kecskemét savanyú borát.
Ha sokat ettél a ropogós malacból,
bátran igyál Eger fanyar vörösborából.
Ha fáradt vagy s elkeserít a világ gazsága,
tölts egy pohárral édes és lágy szekszárdi bort.
Ha szép lánnyal, s asszonnyal mulatsz,
csak domoszlóit igyál, a gavallér borát.
A villányit igyad ősszel, mikor már
a levegő langyos és a legjobb a rántott csirke.
Badacsony levét ne tékozold; csak ha komoly
állam- és birtokügyek forognak szóban
s érett férfiak nagy karosszékben ülnek,
tedd asztalra s kis talpas pohárból koccints.
Tokajit mindig legvégül, mert ezt már
nem fokozhatod és csak egy pohárral:
mikor a násznép elszéled
és az ifjú férj asszonyával elvonult,
csak egy pohárral s közben gondolj
az istenekre, kinek bora ehhez hasonló.
De ha magadban ülsz nyári estén
s csendesen mosolyogsz édes sorsodon,
tudod, hogy milyen jól van s a világ szép,
lassan, muzsálva igyad Somló borát,
titáni bazalton érett lávaitalt,
ne egyél semmit, még dohányt se szívj,
mert e bor társul csak klasszikus költőt bír el.
Igaz, sok kimaradt: a nemes csopaki,
a szentgyörgyhegyi, mely a somlaival rokon, de hősies,
a móri, ruszti és csengődi, gyöngyösi —
de igyad csak ezeket is bátran,
jóízű torkon, barátokkal vitázva,
egyedül, bánattal, vidáman, szomjasan,
betegen, hidegben, nyáron vagy éjjel —
mindegy. S mondogasd magadban
nagy Anakreón örök szavát:
Iszik a föld s őt isszák a fák
s a tenger issza a folyókat s a nap issza a tengert,
a hold issza a napot, ugyan barátaim,
miért tiltjátok nekem az italt?”